2017.03.25-26 OP Battle of Tora Bora – Szerbia – Beszámoló

Március végén szerencsésen meghívást kaptunk egy nemzetközi játékra Szerbiába.

Ennek élményeit vázlatait képeit taglalom kicsit részletesebben a lentiekben.

A játékra A Vadkanokon keresztül kerültünk, meghívásra.

A játékon több mint 10 ország meghívott csapatai vehettek csak részt.

A rendezvény érdekessége volt, hogy nem volt lehetőség választott oldalakra jelentkezni, a meghívók már kész tényekkel voltak el látva a játék menet és oldalak tekintetében.

A játék egy megtörtént esemény részleteit dolgozza fel így a játék szervezés és a dresscode is ehhez igazodva történt.

“Historical facts
As writes in the title, the theme is Battle of Tora Bora
The Battle of Tora Bora was a military engagement that took place in Afghanistan from December 6, 2001 to December 17, 2001, during the opening stages of the War in Afghanistanlaunched by the United States following the September 11 attacks. The U.S. and its allies believed that Osama bin Laden, the founder of al-Qaeda, was hiding in the mountains at Tora Bora.”

A Magyar kontingens Tálib színekben kapott lehetőséget a játékra.

Ami azért volt külön érdekesség, mert a játékosok többsége nem rendelkezett a kellő felszereléssel, ugyan is mind a ruházat mind a fegyver teljesen autentikus kellett legyen.

Tehát semmilyen modern eszköz nem lehetett rajtunk, sem láthatóan sem rejtett ruhaviseletként. Így a meghívott közel 50-60főből. végülis 9en jutottunk el és jelentünk meg.(AV-3fő, Vadkanok -3fő, Intruders -3fő)

A játékra érkezés egy kemény utazással indult, ami bár papíron csak 500km-es utazást jelentene. Ennek ellenére a határátlépések autópálya kapuk majd a hegyi kecske utak miatt egy nagyjából 10órás utazás várt ránk.

Éjfél körül érkeztünk, a pálya rávezető útjára ahol mára Mare a szervező várt minket, hogy a sötétbe bevezessen minket már akkor rádöbbentünk hogy esőzés esetén ide traktor kell majd… 🙂

Noh de érkezést követően a parkolóból septiben összeszedtük az alváshoz szükséges cuccokat majd elindultunk a Tálib HQ-ra már itt is érzékelhető volt a pálya elég meredek és törmelékes mivoltja. Szerencsére “nincs messze 100m” után ott is voltunk. 😀

A táborba érkezéskor, rögtön meglepetés várt minket, ahol egy kész kiépített sátrakkal berendezett komplett oldalnyi tábor állt.

Némi jó hangulatú üdvözlés után szállást foglaltunk, még egy gyors meleg konzerv aztán szunya, reggel reg krono miegymás.

Reggeli franko kv után elkezdtük összepakolni felszerelkezni, itt jött az első kellemetlenség amikor is láttuk, hogy a weapon code ami kitért arra hogy se kiegészítő se rail se semmi mondern dolog nem lehet a fegyvereden, (tehát egy alap faágyas ak-val kell hogy játssz) Noh ezek ellenére volt az emberek fején gopro a puskára rá szigszallagozott kamera. Mindegy túlteszed magad rajta hogy egy hülye szúrós tökfedőbe kell lenned se mellény se tárdobó se ivózsák se semmi, csak kettő hülye szimatszatyor 😀

Menjünk haladjunk, erre megjelentek a molle övek warbeltek lehajtott rrv-k 😀

Mostan már majdnem morci vagyok noh, de hát mivel játszani jöttünk nyomjuk.

Beszereztünk minden franko autentikus cuccot, lógott rajtunk minden. Pók még valami bőr kecske kulacs cuccot is szerzett 😀 amit parakordal akart magán tartani… 🙂

Hamar rájöttünk, hogy jó döntés volt ez a tálib oldal, mert full amcsi gearbe itt fel le menni szinte egyenlő a halállal, a pályán a dombok extra meredekek és laza szerkezetűek voltak. Növényzet alig volt rajtuk, így kapaszkodni is alig tudtunk. Rá adásul rajonként egy lőszeresládát is cipelnünk kellett magunkkal, amibe benne volt minden tag bb-je.

Első neki futásra másztunk egy talán a pályán a második legnagyobb gerincet egy vízmosásban felfelé, majd tovább mentünk a gerincen, hogy aztán pár kilométerrel arrébb leereszkedjünk egy mocsaras részre ahol is a parancs szerint lesállást kellett kialakítanunk.
Megközelítőleg fél óra tétlenség után, már fújta felén a szél az ellenfél zajait, így mindenki készülődni kezdett. Mondanom sem kell, hogy tök rossz irányba választottam fedezéket, így a hullaszáraz avaron fekve próbáltam “halkan” arrébb kúszni a többiek nagy örömére… 😀
Az első kontakt hamar lezajlott Döme vezetésével egy bal szárnyas kerüléssel kb mindenkit meglepve lekaszáltunk mindenkit. Majd kis regroup, aztán vissza az eredeti állásba, ahonnan is ellenséges erősítés próbált most minket hátba kerülni. Némi Baráti segítséggel ezt is sikeresen visszavertük.

Itt gondoltuk beiktatunk egy gyors tárazást taktikai medicet stb. Erre az USA egységek ismét a nemvárt domboldal felől jöttek, és el is sétáltak mellettünk, amit nem is igazán értettünk, minden esetre egy szokásosnak nevezhető bal kerüléssel semlegesítettük az ellenséges erőket, felszabadítottuk a mobil medic-et, szóval helyre állt a világ rendje. Letszgó tovább, Pók kapitány adta az utászt meg is indultunk a HQ kérése szerint a pálya közepén lévő hegygerincre, ahonnan szabad szemmel jól belátható az egész pálya. (közel 2500ha) tehát távcső javallott azért 🙂

Itt kialakítottunk szintén egy lesállást mert a hírek szerint ellenséges erők próbálnak átjutni a gerincen, hogy lerohanják a táborunkat, ezt az eseményt én nem éltem át, ugyan is víz nem volt kint a pályán azonban a szakasz nagy részének nem volt már vize vagy csak minimális, így én plusz Manoo és Josh elmentünk vízért(domb le föl) majd víz megfog azt go fel a többiekhez) Mire visszaértünk már csak offgame ellenfelek jöttek lefelé a domboldalról (gondolom sikeres volt a lesállás 🙂 )

Felvittünk közel 10-12liter vizet a srácoknak hát az hamar el is osztották egymást közt.

A következő feladatnak megnyertük a legmagasabb dombcsúcsot megmászó címet, ugyan is a menetterv szerint, egy patak átkelése után fel kellett másznunk egy olyan hegyre ahol a már beásott egységeket kellett volna kipucolnunk. – háát őőő  a patakon nem volt híd- Ami ugyan nem tűnhet vészes dolognak hisz van gázló stb, csak hogy ez egy több napos játékon éjszakai 0-fok körüli hőmérséklet miatt annyira nem volt mókás.
Némi kődobálás és farönk pakolás után építettünk egy egész használható átkelőt. Majd ezután sajnos rövidre fogva, a hegymászás közbe szétszakadtunk, szétszóródtunk, és bár harcoltunk mint az oroszlánok a végén bár utolsónak és nagy kézfogások között de minket is kifüstöltek a túlerőben lévő jól beásott rajok. Mire itt lekeveredtünk a hegyről már szürkült,visszafelé Anita és Pók is sikeresen bele csúszott a patakba. Úgyhogy visszaérkezés után egyből tűzrakás és baki szárítás volt a program.

Nagy örömként fogadtunk, hogy nem kell konzervezni mert a szervezők egy jó kis pörkölttel és krumplival várnak minket vacsorára.
Fél 10-re meg is szárítottuk a bakikat, úgyhogy gyors szunya mert reggel kelés és folyt köv.

Ezen a napon 10-11km-t mentünk és 800m-es szintkulonbséget küzdöttünk le.

Másnapi kelés és gyors reggeli után(7:00), meg is kaptuk az itinert miszerint a tábort védő gerinc mellett amerikai egységek haladnak majd el, így gyorsan ássuk be magunkat, és számoljunk le velük mielőbb. Sajnos a hírszerzés ezúttal tévedett, nem jött erre senki 😀

Viszont a parancsnokság a gerincről meglátott egy kis házat, ahol az ellenséges erők épp FOB-ot vagy valami hasonlót akartak létrehozni, így minden tálib erő megindult az említett koordinátára. (Itt mindjárt értelmet is adott a weapon kód mert az usa egységek biza talib cuccba voltak, és kb csak az M-es puska volt amiről azonosítani lehetett őket…) Sajnos a nagy sietség ára lett ismét, hogy a szakaszok szétszakadtak és az egységes hullám helyett, lemorzsolódva apránként érkeztünk meg ahol az ellenfél ismét felmorzsolt minket. Szerencsére lehetőségünk volt javítani, mert egy nem messze lévő mobil medicpont még rendelkezésünkre állt.

A második hullám már sokkal erősebb és jobban szervezett lett, a beásott erőkkel szemben még így is vajmi kevés esélyünk volt, de legalább a támadás jól szervezett és sikeres volt.

Bár csak 11 óra volt, a játéknak vége lett (szerencsénkre), gyors pakolás és egy ismételt meglepi ebéd utána amit a szervezők biztosítottak autóba is ültünk és indultunk is haza.

A betonútra érkezés után kb 10percel már esett is az eső (hallelujja nem kell traktor már kint vagyunk)

Nos igen az út mondhatni szokásos utazásos lagymatag volt, leszámítva egy tételes vámvizsgálatot és két közúti ellenőrzést… 😀

Sokat gondolkodtam milyen is volt, mihez lehetne hasonlítani stb, nos igen, elmennék újra. Ár érték arányba voltak hibák, zavart a dresscode be nem tartása, bár mi sokat röhögtünk egymáson, hogy ezekbe a hülye rongyokba próbáltunk taktikálosan játszani. 😀 Ennek ellenére úgy gondolom, az a kemény 20 euro-s belépő abszolút korrekt volt. Maga a játék élmény talán olyan volt mint az első kettő crossfire sok séta hard feladatok, kemény terep.

A másodiknap rövid pár órájában további 4km-t és 400m-es szintkülönbséget hagytunk még magunk mögött.

Képek: https://www.facebook.com/329857133736450/photos/?tab=album&album_id=1260467140675440

Köszönjük a játékot a Big1-os srácoknak és Póknak amiert elhívott minket!

2017, 04.04. Pécs

Suba

 

A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.